Másnap reggel, mikor felkeltem, fogalmam sem volt, mit tehetnék. Egyből a tegnap esti történtek jutottak eszembe, de nem mertem kimenni lakrészemből, hogy cselekedjek valamit. Viszont le kell valahogy tisztázni ezt az ügyet, mert ez így nem normális. A herceg azt hiszi, hogy egy udvarhölgy vagyok, ráadásul megcsókolt, Nem lesz ez így jó... Ilyet nem tehet. Na tudata alatt helyesen cselekszik is. Meg kell neki mondanom, ki vagyok valójában... De akkor viszont megutál, ha megtudja, hogy hazudtam neki.... Fogalmam sincs, mit tehetnék... Igen, el fogom neki mondani az igazat.
Már épp indultam is volna ki az ajtómon, mikor megpillantottam őt lakrészem ajtaja előtt. Csak úgy izzott köztünk a levegő, viszont mindkettőnk hallgatott. Nagyon kínos volt ez a pár másodperc. Ibrahim úgy nézett rám, mint egy istennőre, láttam a szemében a félelmet és a megbánást. Pedig egyik sem kellett volna mutatkozzon rajta, hogy semmi bűnt nem követett el... Hisz én vagyok a hercegnő. De ő ezt nem tudja. Viszont nem titkolhatom előtte tovább. Hisz lassan a felesége leszek.
-Figyelj, Kenna, nagyon sajnálom a tegnap történteket, nem tudom mi ütött belém.. Veszekedni kezdtünk, aztán muszáj volt valamit tegyek.. Egyszerűen nem gondoltam bele, mekkora marhaságot követek el, épp veled... A hitvesem udvarhölgyével. Annyira sajnálom, Kenna, kérlek, ne haragudj...
-Ibrahim, kérlek, bejezd be... Nekem kell mondanom valamit, vagyis .... Valamit elhallgatta előled idáig... Nagyon sajnálom, de előre csak játéknak indult, de aztán belekavarodtam, nem tudtam kikerülni a szerepből...
-Miről beszélsz, Kenna? Nem értelek. Beszélj világosan.
-Ibrahmi, nem az vagyok, akinek hiszel... Én...-mondtam volna el az igazat, de ekkor az ajtóban megjelent szolgám.
-Asszonyom, elkészült a fürdőd, hadd kísérjelek be.- ekkor viszont meggondoltam magam, az a bátorság, ami eddig bennem volt, hirtelen mind elillant a szolga jöttével együtt. Nem akartam, hogy megutáljon Ibrahim. Majd egy másik alkalommal elmondom neki.
-Rendben, mindjárt megyek, de valamit még meg kell beszélnem a herceggel.
-Rendben asszonyom, várlak a fürdőben.- majd elment. Ibrahim már türelmetlenül várta, hogy mit szeretnék vele közölni ilyen sürgősen.
-Szóval, mi az a sürgős, fontos dolog, amit mindenféleképp tudnom kell?
-Őhm... Hát.... Őhm... -fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Ekkor megpillantottam egy velencei vázát a szobámban.- Igen, igen, csak azt szerettem volna mondani, hogy én nem a hercegnő szolgája vagyok, hanem egy velencei szolga. Asszonyom szolgáját megölték, ezért vett engem maga mellé.
A herceg teljesen elképedt. Már már elájulni igyekezett, mikor megfogtam a vállát.
-Hercegem, mi a baj? Minden rendben?
-Nem, semmi sincs rendben! Akkor ki vagy te? És mi az, hogy meghalt? Kenna halott? Akkor te ki a fene vagy, mondd?
-Én...én ... Fatma vagyok. Muzulmán vallású, engedelmeddel, nemrég tértem meg, asszonyom tiszteletére. Később férjhez kíván adni, mondása szerint.
-Én ezt nem értem... Annyira hasonlítasz Kennára..
-Honnan tudod, hercegem, hogy ő milyen, hisz már vagy 10 esztendeje nem láttad. Tudomásom szerint...
-Igen, de őt soha nem felejtem el... A szemei... Gesztenyebarnák, de olyan erős, szép színűek... Pont, mint a tiéd.... Mondhatni ugyan olyan. Felfogni nem tudom, hogyan lehetséges ez.. Még a szád görbülete is ugyanaz... Nem lehet... Te vagy az Kenna, ne hazudj nekem, nem lehetsz más, csak is ő. Az én szerelmem...
-Ibrahim, kérlek ne hazudtolj meg engem, s saját nevem. Fatma vagyok, és velencei, nem Kenna. Asszonyodat nem ismerem, sajnálom. És azt sem tudom, hogy valóban hasonlítunk- e, vagy sem, a lényeg, hogy most már tudod, nem az vagyok, akinek hittél, és akit szeretsz... Tehát ez, ami történt végképp vétek, és helytelen volt...
-Én ezt nem értem.... Azt hittem, Kenna az én nagy szerelmem, és soha, senki mást nem fogok úgy szeretni, mint őt... Erre ma kiderül, hogy mégis... És Fatmának hívják...-Nem hiszem el.. Azt hittem, ezzel mindent elintéztem, és nem fog tovább velem foglalkozni...
-Ibrahim, kérlek, ne mondd ezt, te Kennát szereted, nem engem... Te magad mondtad...
-Kenna a múlté... Ráadásul te mondtad, hogy halott. Nem várhatom rá örökké. Így meg pláne nem. Kérlek, mondd, hogy te is viszont szeretsz!
-Hercegem, én nem tudom mit mondhatnék... Nekem... nekem.. már van valakim Velencében, nem tehetem ezt vele, magad is beláthatod.
-Hogyan?! De hát.. De hát..
-Kérlek, bocsáss meg, hogy nem szóltam előbb, de nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked...- láttam a szemében azt a haragot, amit ekkor fogta el..
-Hogy hogy nem? Miért ne mondhattad el, nem értem... Odajössz, és azt mondod. Hercegem, nem Kenna, Fatma vagyok. Ennyi az egész. Kenna meghalt. Olyan nehéz lett volna? Ha az elején tudom, nem szeretek beléd, és nincs ez az egész kellemetlen helyzet.
-Szóval, monst azt mondod, hogy ha már a nevem nem is Kenna, neked nem is kellek? Ezt vallottad most be?
-Nem, Fatma, én nem így értettem, de talán...
-Talán mi?
-Akkor talán igen, mégsem történik ez meg.
-Hát ez nagyon jó... Szóval csak azért szerettél, mert Kennának hittél, nem belém vagy szerelmes, nem is a jellemembe... Csak egy névbe.
- Nem, ez így nem igaz, Fatma! Akkor még nem szerettelek, mikor először találkoztunk, és igen, ha az elejétől kezdve igazat mondasz, talán nem szeretek beléd, de most, hogy e véletlen folytán megismerhettelek, iganis Beléd szerettem, és saját magadért, nem Kennáért. Hidd el nekem, nem hazudok. Nem tisztem.
-Rendben, tegyük fel, hogy hiszek neked. Viszont ha így is lenne, engem pedig nem várna haza szerelmem, akkor sem lehetnénk együtt, mert neked napok múlva esküvőd lesz, nem teheted meg.
-Háremhölgyeket tarthatok, úgyhogy igenis együtt lehetünk.
-Én nem leszek második nő. Ezt felejtsd el!
-Nem kell annak lenned, elveszem a hercegnőt, de soha nem fogom őt úgy szeretni, mint téged! Te lennél az első, és az egyetlen szerelmem!
-Nem hiszem, hogy ez helyes és tisztességes lenne a hercegnővel szemben.
-Nem számít. A törökök csak azért kötnek a spanyolokkal szövetséget, hogy lekössék őket, és ne vegyék észre, hogy később kizsákmányolják őket. Ez egy csel, Fatma, semmi több. Már évek óta ezt tervezi apám, és végre nemsokára be is teljesedik.
-Hogy... Mi?!- nem hittem a fülemnek. A törökök valóban csak ki akarják fosztani Spanyolországot?! Nem, ezt nem tehetem, nem hagyhatom, hogy a törökök tönkretegyék az országomat, csak mert nekik mindent szabad! És én még hozzá akartam menni ehhez a.... Undorító...
-Igen, jól hallottad. Úgyhogy nem kell foglalkoznod a hercegnővel. Felejtsd őt el, és csak felünk foglalkozz!
-Mondd, hogy tehetted?! Hogy teheted ezt a spanyolokkal, nincsen szíved? Évek óta a támogatásukat és a segítségüket élvezitek, és ez a hála? Mondd, miféle szörnyetegek vagytok ti? És még azt hiszitek, hogy ti vagytok a legjobbak? Közlöm veled, hogy nagyot tévedsz! És nem fogom hagyni, hogy ezt tedd az országom... Akarom mondani asszonyom országával!
-Mit akarsz tenni?- állta el az ajtó előtti utat.
-Nem tudom, talán elmondom asszonyomnak az igazat, hogy ne kösse össze az életét egy hazuggal!
-Nem teheted, ezt bizalmasan osztottam meg veled, Fatma!
-Nem érdekel, Ibrahim, hagyj békén, és eressz utamra!
-Nem, asszony, felejtsd el! Ha ezt teszed, kénytelen vagyok kidobatni téged a palotából!
-Hogy mondod?
-Úgy, hogy válassz: Kidoblak, vagy hallgatsz?
-Nem hiszem el... Te így fejezed ki a szeretetedet annál a nőnél, akit szeretsz?
-Te pedig elárulnál, pedig tudom, hogy szeretsz!
-Nem én! Most már annyira sem, mint ezelőtt a kis bevallásod előtt!
-Nem értelek, Fatma... Miért csinálod ezt? Ha hallgatsz, a háremembe veszlek, és soha többé nem kell szolgaként élj!
-Inkább leszek szolga a spanyoloknál mint egy olyan férfi karjai közt, aki ekkora csaló!
-Te tudod, Fatma... Jól van, akkor menj, nem tartalak vissza. Viszont elmondom neked, hogy amint leérsz az emeletről, kidobatlak a palotából! Csak nem hiszed, hogy hagyom, hogy keresztbe tegyél ennek az évek óta készülő tervnek?
-Szánalmas vagy, hercegem... Most pedig eressz utamra.- majd kimentem a szobából. Már mentem volna le a lépcsőn, mikor megjelent egy tucat szolga az aljánál. Ekkor elébük mentem, majd azonnal rájuk parancsoltam, hogy engedjenek utamra, mert én vagyok a hercegnő, és ezt szolgáim is bizonyítják. Ekkor megkerestem azt a szolgát, akit itt mindenki hercegnőnek hitt, és közöltem vele a dolgokat.
-Figyelj, innentől kezdve visszaáll a rend! Te a szolgám vagy, én pedig a hercegnő, Kenna.
Most pedig hagyd el a lakrészt, és menj át az enyémbe. Az emeleten van, jobbra a második. Meg fogod ismerni, csak annak van barna ajtaja, a többi piros.
-Rendbe asszonyom, de megtudhatom, mi történt, hogy ezt teszed?
-Csupán annyi, hogy eleget hazudtunk. És tudd meg, hogy nem lesz esküvő. A szultán átveri a spanyolokat, ki akarja fosztani az országot, nem pedig segíteni. Azonnal közlöm az uralkodócsaláddal, hogy nem lesz itt semmi! Köszönjék maguknak, és a cselüknek!
Már úton is voltam a szultán felé, mikor megpillantottam Kerimet.
-Asszonyom, hát te mit csinálsz itt?
-Egy szót se, Kerim, egy szót se! Tőled nem ezt vártam. Legalább te szólhattál volna a dologról, nem hiszem el, hogy itt mindenki ennyire aljas!
-Nem értelek, asszonyom, mire célzol? És a kezdetektől fogva őszinte vagyok veled, minden titkomat tudod.
-Ne hazudj nekem, ne tagadd, hogy országod csak azért házasodik Spanyolországgal, hogy könnyebben kizsákmányolhassák őket!
-Hogy... mi? Ezt én nem értem. Honnan veszed ezt az őrültséget, mondd?
-Ez nem őrültség, Kerim, maga Ibrahim herceg mondta, hidd el, nem magamtól találtam ki. Miért tennék ilyet?
-De.. Én ezt nem értem... A szultán szereti a spanyolokat, miért ártana nekik?
-Micsoda? Te tényleg nem tudtál erről? Egészen biztos?
-Nem tudtam, persze, hogy nem. Akkor már te is tudnál róla.
-Ebben most már biztos vagyok. Csak benned bízhatok, úgy látszik.
-Bennem mindig, asszonyom, elhiheted. Amit tudnod kell, azt én el is mondom neked.
-Rendben, hálás vagyok érte, de most segíts, kérlek! Ki kell innen jutnom, hogy hazamehessek szolgáimmal. Itt többé nincs maragásunk.
-Ne tedd, Kenna, elintézem, hogy magadtól, méltósággal távozz innen, ne megszökve, mint aki rosszul tett valamit. Ebben egyedül mi vagyunk hibásak.
-De mégis hogyan, Kerim?
-Menj be a szlutánhoz, és közöld vele, hogy mindent tudsz a tevéről, és mindenkinek elhíreszteled, ha nem bontja fel az eljegyzést, és nem fizet kártérítést ezért.
-Szerinted megengedné, hogy elhagyjam az országot?
-Nem biztos, de egy próbát mindenféleképpen megér. Ha nem sikerül, akkor megszöktetlek én.
-Megtennéd?
-Neked bármit, Kenna. Csak egy szavadba kerül, és a tiéd vagyok minden szolgálatra.
-Ez igazán rendes tőled, Kerim. Köszönöm.
-Nem tesz semmit, asszonyom.
-Akkor vágjunk bele.
A szultán azonnal fogadott minket, és szinte minden fontos ember benn volt nála, épp a Kádival beszélt valamiért, a fővezére valami ügyet intézett asztalánál, és Meliha szultána is ott volt, Ibrahim és Kerim húga, a szultán legkedvesebb gyermeke. Gyönyörű szép volt. A haja majdnem a háta aljáig leért, ha fonva volt, akkor is. Aranyszőkén csillogott, mikor a nap fényes sugarai megvilágították, és olyan fényes volt, mint a gyémánt. Mindenki megcsodálta, sosem látott még a világ ilyen gyönyörű nőt. Olyan karcsú dereka volt, hogy a férfiak majdnem egy kezükkel átérték, és olyan formás volt, hogy mindenki megirigyelte. És mégcsa buta sem volt, örömmel segített minden ügyében a szultánnak, és verhetetlen volt sakkban, akár a szultán. Anyjától örökölte ezeket az erényeket, ugyanis míg ő meg nem született, őt tartották a világ legszebb nőjének, nem hiánya volt a szultán választottja és legkedvesebb asszonya mind közül. De miután Meliha világra jött, mindenki elfeledte anyja nevét, és az övé lett ismert szerte a világon. Mindenki ismeri, akár látta élőben akár nem. Magam is csak hallottam róla ezelőtt, de a szóbeszéd egy cseppet sem túloz. Valóban nem láttam még nála szebb asszonyt, és aligha fogok a közeljövőben. Apjára viszont egyáltalán nem hasonlított.
-Szultánom... Köszöntötte Kerim azonnal a szultán,t mikor beléptünk az ajtón. Én azonban még csak meghajlásra sem méltattam, rettenetesen nagyot csalódtam benne.
-Kenna asszony, üdvözöllek téged, mi járatban errefelé? Nem ér rá később, rengeteg a ...
-Nem szultánom, nem ér rá, egy percig sem! Hazudtál nekem, is kihasználnád népem erejét és gazdagságát!!
-Hogy... micsoda? Milyen néped? Te egy szolga vagy, nem igazén értelek, K...
-Nem ,szultánom, ebben nincsen igazad. Én is hazudtam neked, mert nem szolga vagyok, hanem a hercegnő.- Ekkor belépett Ibrahim is, de azt, amit az imént mondtam, pont nem hallotta.
-Hogyan lehetnél te, mikor az élőbb beszéltem vele? Miket hadoválsz össze?
-Nem hazudok, szultánom. Csak azért hazudtam kilétemről, mert meg akartam viccelni Ibrahimot, de aztán túlságosan belefolytam a dologba. Akár szolgám is bizonyítja, ha kell.
-Igen, kell. Hívjátok ide, most! Ez az ügy nem tűr halasztást!
Pár perc múlva meg is jelent szolgám, aki igazolt mindent.
-Igen, szultánom, nem én, hanem Kenna asszony az igazi hercegnő.- Erre Ibrahim nagyot nézett.. Látszólag teljesen összezavarodott, ugyanis ez már a mai nap a 3. személy, amit hozzám kapcsolhat.
-De.. Én ezt nem értem, hisz Lola a hercegnő, nem te.
-Nem szultánom, ez csak védelem volt az ellenséges országok ellen, hogy ne engem, hanem Lolát célozzák, s bántódásom ne essék.
-Értem... Hát, akkor ebben az esetben, üdvözöllek, hercegnőm....
-Hogy mi? Én már semmit sem értek. Most akkor Kenna vagy Fatma vagy? Velencei, vagy spanyol szolga, vagy hercegnő? Kérlek, most már az igazat mondd!
-Hercegnő vagyok, Ibrahim, az a hercegnő, akit napok múlva elvettél volna, ha nem kotyogod ki a terveteket apáddal!
-Szóval te voltál, Ibrahim. Hogy tehetted, mikor mondtam hogy ez csak a kettőnk titka, senkinek sem szólhatsz róla? Ráadásul pont az érintett személynek? Gratulálok..
-Most már igazán nem ez a lényeg... Annál inkább, hogy átverted országom, miután annyi segítséget nyújtottunk nektek, és gazdagítottuk kincstáradat!
-Igen, de ez nem elég! Nekünk ez egész ország kell! Jelenleg az országod a leggazdagabb a világon, és Törökország kincstára elég szegényes. Muszáj pénzt szereznünk, ha háborút szeretnénk indítani a közeljövőben.
-Akkor keressétek meg magatok, ne egy másik országtól vegyétek el! Nagyot csalódtam a törökökben! És azonnali frigyfelbontást és kártérítést követelek a hazám nevében, valamint egy hajót, hogy távozhassak innét, rögvest!
-Várj egy kicsit, asszonyom, beszéljük ezt meg! Ha házasságot kötsz fiammal, országaink védeni fogják egymást, és persze támogatni is, annyi csupán a kérésünk, hogy adjátok nekünk a kincstár bevételének háromnegyedét. Annyi pénz folyik oda be, hogy 3 ország is elélne annak egy tizedéből.é Fel sem fog tűnni az a háromnegyed rész, hidd el!
-Mondd, te teljesen ostobának nézel minket? Háromnegyed részt? Soha, de még negyedet sem! Semmit nem kapsz tőlünk, amiért kijátszottál! Ha szép szóval kéred, és nem aljas csellel akarod véghezvinni, annyit adtunk volna, amennyit a néped kíván. De így, hát elfelejtheted az ország támogatását. Keress már szövetségest!
-Rendben, asszonyom, megértem haragod, és elengedlek utadra. Sajnálom, hogy így végződött ez az egész.
-Csakis magadnak köszönheted, szultánom.
-Tudom, Kenna. A kártérítésed pedig egymillió akcse. Remélem megfelel.
-Igen, meg. Tudomásul véve, hogy a kincstárad jelenleg szegényes állapotban van.
-Köszönöm megértésedet, hercegnő.
-Én még ilyenkor is kegyes vagyok, látod... Most pedig, ha megengeded, tévoznék. A hajó mikor indul?
-Egy órán belül, ha megfelel.
-Teljesen.
-Akkor hát viszont látásra! Allah kísérje utadat!
-Köszönöm!- majd távoztam, Kerimmel együtt a teremből. Odakint teljesen felszabadultam, minden teljesült, amit akartam. Hazamegyek, nem lesz esküvő, és kártérítést is fizettek.
Köszönöm, Kerim, Nélküled nem sikerült volna. Ha te nem mondod, hogy próbáljam meg, talán haza se jutok. Legalábbis ilyen könnyen és hamar biztosan nem. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg neked.
-Ugyan, asszonyom, semmiség. Beérem egy búcsúcsókkal.
-Hogy mivel?
-Egyetlen csókodat kérem csupán. Szerintem nem nagy kérés.
.Kerim, ez most egy kicsit kellemetlen, de ezt nem tehetem, hercegnő vagyok.
-Ugyan, senki sem látja. Ne csináld.
-Rendben van, de csak egyetlen csók, ami köztünk marad örökre, rendben?
-Rendben. Szavamat adom.- Ekkor Kerim becsukta a szemét, én pedig megfogtam a kezét és ajkára helyezve ajkam, megcsókoltam őt, erőteljesen. Mikor egymástól semmi távolságra sem voltunk, már egyáltalán nem éreztem feszültséget. Olyan természetes és jól eső volt, mint Ibrahimmal soha. Egyszerűen varázslatos. Ekkor viszont Ibrahim jött ki a lakrészből, , és meglátott minket ,amint csókolózunk. Én ekkor még csókoltam Kerimet, mert elkapott a hév. Nem is tudtam, hogy így vonzódom hozzá, alig bírtam leállítani magam.
-Jól van Kerim, megkaptad, amit akartál, remélem örülsz.
-Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ideig fog tartani. Azt éreztem, hogy nagyon is élvezted ezt a dolgot. Mi lenne, ha.. - majd fogott, és hirtelen magához húzott, majd letámadott. Én nem ellenkeztem, ugyanis nem is akartam.
-Kerim, egy csókot ígértem.
-Nem tűnt úgy, hogy nagyon ellenezted a dolgot.- mosolygott elégedetten, a mosoly pedig letörölhetetlen volt a képéről.
-Te kezdted, nem én... Na de mindegy, én egy óra múlva indulok, készülődnöm kell.
