az udvarhölgy

1. fejezet

Hihetetlen szünetésnap.....

A reggel ugyan olyan unalmasan indult, mint szokott. Felkeltem, lementem az első emeletre, megnéztem, hogy van e valahol rám szükség, majd bementem a királynőhöz. Megengedtem a reggeli vizét, majd előkészítettem az illatos olajokat és szappanokat, amik az enyhén száraz bőrét fényessé és puhává varázsolják. Én is nagy ritkán elveszem tőle titokban, s azzal mosom meg magam. Vagyis mosdatom, hisz udvarhölgy vagyok az udvarnál, nekem is saját szolgáim vannak, kik mindent megcsinálnak nekem. Az viszont itt sincs másképp, az udvarhölgyeknek ugyanúgy szolgálniuk kell a királynéjukat, amit persze én örömmel teszek. Hihetetlen, hogy Lola királyné milyen kedvesen bánik velem mindig. Nagyon kedvelem őt, legjobb barátnőmként tekintek rá. Remek asszony, és nagyon ért az uralkodáshoz. Ha jót tudom, lassan férjhez is adják, már van 10 éve, hogy jegyben jár Törökország szultánjával, ami azért is nagyszerű, hisz a szultán muzulmán, míg Lola és én spanyolok vagyunk így keresztény vallásúak. Az uralkodó Lola kedvéért még hitéről sem mondatná le. Mikor legutóbb ott jártunk látogatóban, nagyon megtetszettünk neki. Jó, még nem király, csupán herceg, viszont az apja már nagyon öreg és beteg is, lassan ő lesz a szultán. Azonban Lola ezt egyáltalán nem szeretné. Ki nem állhatja a törököket, ráadásul neki itt van meg élete párja, persze nem lehetnek egymásé soha. Ő egy lovászfiú, így esélytelen a dolog sajnos. Lola most épp vele van, nekem pedig fedeznem kell őt, mint általában. Minden reggel fürdés előtt ellóg hozzá, míg én fűnek fának hazudozok, hogy hol van. Sajnos sok ellensége van, úgyhogy nem szívesen hagyom egyedül, a többi szolgában pedig nem bízom, sem ő. Senkiben sem szabad, egyedül mi vagyunk egymásnak. Az orosz uralkodó már régóta pályázik az országra, mikor Lola anyja, a királyné meg nem mondható okok miatt elhunyt. Azt a hírt keltették, hogy a királyné nem hozott a világra utódot, így övék lehet a trón, viszont ez nem volt igaz, csupán a királyné a kislányt és a fiát, akit az oroszok még pár hónapos korában megöltek, egy messzi kis kolostorba vitették biztonsága érdekében. Később, mikor a kis királynő elérte a 16 éves kort és már nem fenyegette nagy veszély, anyja egy másik csecsemővel, velem együtt visszahozzák ide, a palotába. Én azért jöttem a kis királynővel együtt ide, mert az anyakirálynő már akkor tisztában volt vele, hogy lányának a palotában sincs teljes biztossággal biztonsága, így kijelölt engem mellé. Már a kolostorban is nagyon jóban voltunk Lolával, minimalizált szabadságunkat, ami ott volt mindig együtt töltöttük. Akkor még nem tudtuk, milyen közel fogunk egymáshoz állni itt a palotában is. Az anyakirálynő már akkor kedvelt engem, mikor idekerültem, hisz nap mint nap magához kéretett, csak hogy beszélgessen velem. Azt hiszem gyermekeként tekintett rám mindig is, miután jó anyám elhalálozott. Jó barátnők voltak mindig is, míg élt. Soha nem értettem határtalan kedvességét, még maga, Lola sem. Sokszor is volt rám féltékeny ezért is, meg még sok más dologért, de szerencsére mostanra már kinőtte. Ma ünnepelhetjük 18. születésnapját, és vele együtt az enyémet is. Lola és én szinte egy napon jöttünk a világra, és rettenetesen hasonlítunk is egymásra. Anyja is számtalanszor mondja neki, milyen hasonlóan gyönyörűek vagyunk. Hátulról számtalanszor kevertek már össze minket, minek nem igazán örülünk, de mit tudunk tenni. Emlékszem, Leon egyszer hátulról nekem nyomott csókot a nyakamba Lola helyett, mikor egyedül voltam a kertben, a kebleimre is rátalált keze. A legrémesebb az volt, hogy mivel úgy megrémültem, s a kolostorban tanultam egyt s mást, megrántottam a karját és letaszítottam a földre. Kicsit meglepődött, hogy mit is csinál az ő gyengéd királynője, de miután meglátta, hogy ki is vaagyok, csak elviharzott onnan, egy halk bocsáss meget hagyva maga mögött. Én persze ezt nem említettem Lolának, mert még megharagszik, amilyen sértődékeny mostanában. Nem tudom mi van vele, az elmúlt hetekben nagyon lobbanékony és változó hangulatú. Legutóbb olyan rosszul lett, hogy el kellett rohannia valami gyűlésről, utána pedig engem hibáztatott, hogy miért nem figyelek jobban, hogy kóstolója jól végzi e a munkáját, vagy sem. Nem értem őt néha, annyira gyerekes, pedig lassan királynő s királyné is lesz, fel kéne hagynia a szeszélyeivel. Csak azt nem tudom, hogyha elmegy, akkor vajon én is vele tarthatok e, vagy többé nem lesz rám szüksége. Vagy egyáltalán mehetek e én így oda. Hitemet eldobni nem fogom, az biztos. Az egy dolog, hogy Lola mehet, hisz uralkodói családból való, de én, én csak egy udvarhölgy vagyok, miért mehetnék. Remélem majd valahogy megoldódik.
-Kenna! - rontott be az ajtón Lola, mikor épp hogy úgy elgondolkoztam ezen az egészen.....
-Jaj, Lola, mi az, úgy megijesztettél!
-Nem vagy egyedül ezzel, Kenna- ügyesen eltereltem gondolataim, majd megpróbáltam figyelni Lolára.
-Na, mondd, mit csináltál?-kérdeztem, ő pedig levetette magát mellém az ágyra.
-Kenna, azt hiszem, hogy-ekkor hirtelen elhallgatott, majd folytatta- terhes vagyok.- na, erre már felfigyeltem.
-Hogy mit mondtál?!-álltam fel hirtelen, majd járkálni kezdtem a szobában.
-Terhes vagyok Leontól.
-Jaj, Lola, mit tettél, most mit fogunk tenni?
-Nem tudom, de senki sem tudhatja meg, ha kiderül, az eljegyzésemnek annyi, és anyám sem fog repesni az örömtől.....
-Tényleg, Lola, komolyan?- akadtam ki.
-Tudom, Kenna, hogy rémes állapot, de mit tegyek, nem tehetek rögtön most semmit.
-Nem az a baj, hogy nem tudsz semmit tenni nem most keletkezett a baj, hanem akkor, amikor ezt tetted.... Miért kellett testi kapcsolatot is létesíteni vele, miért ne lenne neked elég a puszta érintése és a csókjai, persze, neked ez kellett, mikor tudtad, hogy ebből ez következhet, Lola, nem hiszem el....
-Jó, igazad van, tudom, hogy hibáztam, de most inkább segíts, most már mindegy, nem? Mit csináljak most? Ha ezt valamilyen módon anyám megtudja, akkor végem.
-Ezzel egyetértek..... Ha valahogy talán előre lehetne hozni ezt az esküvőt Ibrahimmal, minden rendben lenne.
-Az lehetetlen, Kenna, az esküvő hónapokkal később lesz, addigra már a hasam óriási lesz. Más megoldás kell
-És mégis mi, Lola, gondolkozz már egy kicsit, mit lehetne tenni, nem tűnhetsz csak úgy el!
-És ha megrendeznénk az elrablásomat, majd pár évvel később visszatérnék?
-Lola... Ne már..... Ez nem válhat be, anyád pusztító serege mindenhová elér, pillanatok alatt megtalálnak minket. Mert persze akkor én is veled mennék. De ez vállalkatatlan, felejtjuk is el.
-Jó, de akkor mi legyen, más ötletem nincsen.
-Nekem sincs, úgyhogy az esküvőnél kell maradnunk. Valahogy akkor is el kell érnünk, különben semmiféle házasság nem lesz és anyád nem áll jót akkor magáért, ugye tudod?
-Nem tudom, de igazad van. Egyébként neked kéne ezzel próbálkoznod, mert ha én próbálkoznék ezzel anyámnál, ostobaságnak tűnne. Tudja, hogy én nem akarom ezt az egészet. Neked kéne próbálkoznod, rendben?
-Hát jó, egy próbát megér, igaz. Viszont én most megyek hajat mosni, mert már reggel óta viszket a fejem, de rettenetesen.
-Nekem is, Kenna, szerintem ez nem véletlen, mi van, ha egy újabb mérgezési kísérlet?
-Nem tudom, de ez sem kizárt. Sok ellenséged van. Kérlek, megnéznéd a hajam? Utána én is a tiédet. Inkább most derüljön ki, ráadásul a babának is érzékeny lehet.
-Inkább idehívom az egyik szolgámat, mert most ezzel nagyon megijesztettél..... Megyek inkább fürdeni.
-Most kellene, Sophie, sürgős.- szoltam gyorsan az egyik szolgának, aki azoknak oda is sietett egyenesen az ágy mellé. Percekig vizsgálta a hajam, mikor egyszer csak meghökkent, s majd elesett hátrálásában.
-Mi a baj, Sophie, nem értelek, találtál valamit?
-Le vagyok döbbenve, Kenna asszony... Én ezt nem értem.....
-Mit?
-Az az anyajegy.... Olyan csak... Nem, olyan csak.... csak....
-Mondd már el, miről van szó, nem értek egy szót se ebből!
-Hát a fejbőrödön egy olyan anyajegy van, ami..... ami..... ami csak az uralkodóház minden tagján van.....
-A négy levelű lóhere? Nem, Sophie, az nem lehet.... Nézd meg jobban, talán csak nagyon hasonlít.
-Nem asszonyom, tisztán láttam, egyértelműen ez az, a lóhere. Viszont én ezt nem értem, ez nem lehetséges.
-Mert ez tényleg az... Na jó, most gyere velem a királynőhöz, és mutasd meg neki szépen, hogy mit is találtál.

~~~~~~~~~~****~~~~~~~~~

-Királynőm!-nyitottam be rögtön az ajtaján, mikor ezt megtoldotta az is, hogy még 2 szolga véleménye szerint az a lóhere tényleg ugyan olyan, amit az anyakirálynő visel.
-Kenna, gyere szívem!
-Asszonyom, kérlek, magyarázz meg valamit.
-Mit Kenna, nem értelek!
-Mit jelentsen ez? Sophie, mutasd meg neki.- mondtam a szolgának, aki már hozta is a széket, s megmutatta anyámnak az anyajegyet.
-Hát ez a nap is eljött... Kérlek, most menjetek ki. -küldte ki egyszerre összes szolgáját, majd egy székre ült.
Szóval? Mit jelentsen ez? Miért van az én bőrömön a királyi jelkép? Ezt mivel magyarázod, ha?
-Figyelj ide, Kenna mert ez most hosszú lesz.....
-Mit jelentsen ez, mondd már! Mondd, hogy csak félreértés, hogy csak egy véletlen egybeesés, semmi több!
-Nem hazudhatok tovább, Kenna. El kell mondanom valamit, ami nem fog tetszeni..... Kérlek ülj le, és jól figyelj rám. - mondta, én pedig helyet foglaltam. - Kenna, tudom, hogy nehezen fogod ezt megérteni, de így igaz, minden szavam, amit most mondai fogok, valós és sajnos így igaz. Kenna.... Te nem csupán egy udvarhölgy vagy, hanem.....
-Hanem?
-Hanem az én kislányom, drága Kenna. Az én vérem, az uralkodócsalád tagja, Spanyolország lhendő királynője, s egyetlen gyermekem! - mondta ki végre, mire én teljesen ledöbbentem. Csak ültem ott mellette, szótlanul s némán. Nem bírtam, még csak ránézni sem. Valóban én.... én lennék a királynő? Nem lehet... Ez képtelenség..... És mi van Lolával, akkor ő ki lenne itt az udvarban?
-Jól tudom, hogy most ez hihetetlen és ledöbbent, de ez a kegyetlen igazság, hidd el. Mikor a kolostorba küldtelek világosan megmondtam, hogy senki sem tudhatja azt, hogy ki is vagy valójában. Mikor te ott éltél, mi pedig apáddal nem láttunk csupán egy közönséges lány voltál ott, senki sem tudta, hogy királyi vér folyik ereidben.Kislányom, tudom, hogy most ezt nem hiszed el, de ezt kellett tennünk. Ha valaki megtudta volna, hogy te ott élsz egyedül abban a kolostorban s védtelen vagy, azonnal életedre törtek volna és te már nem élsz. Múlktor, mikor azt mondtam, egyszer majd megérted, miért csinálom mindezt veled, emlékszel? Hát mostanra eljött. És én egyáltalán nem bánom. Ideje mindenkinek megtudnia, ki is az igazi királynőjük. Mikor visszajöttél ide, elrendeltem, hogy hozzanak melléd egy lányt, ki majd szolgálni fog téged, egyik jó barátodat. De mikor megérkeztél, borzalmas dolog történt. Merényletet követtek ellened, majdnem meghaltál! Akkor döntöttem úgy, hogy Lola kisasszonyt bízom meg az uralkodással, míg el nem jön az ideje, hogy már nem kell annyira féljünk a fenyegetésektől. Lolát ezért kérlek ne okold, ő mitsem tudott erről az egészről, neki is újdonság lesz, amit ma hallani fog tőlem. Szeretnék neki is részletesen beszámolni arról, hogy mi történt valójában. Viszont még nem tehetem, várnunk kell vele holnapig. Szeretném, ha már mindenki tudná, mikor értesítem őt. -mondta, majd nem is szólt többet.
-Tehát ennyit mondasz, 18 éven át eltitkoltad előttem, hogy az anyám egy királyné én pedig trónörökös? Hogy tehetted, legalább titokban mondtad volna meg, miért hagytad, hogy annyi éven át koholmány tévhitekben éljek?!
-Hogy érted, hogy hogy tehettem? Mindent érted és a birodalom érdekében kellett tenni, lányom! Te is jól tudod, hogy ez az igazság! Soha nem tennék veled olyat, ami ártana neked!
-Ne hívj engem így, kérlek..... Még nem fogtam fel ezt az egészet..... Igen, tudom, hogy értem tettétek, de neked meg azt kell megértened, hogy váratlanul ér ez engem. És egyáltalán miért titkoltad ezt el előlem?! Nekem jogom lett volna tudni, nem?
-Ha elmondom neked, félő, hogy kiderült volna. Tudom, te nem akaratból, de elmondhattad volna valakinek, akkor pedig mindennek vége! Oda az egész védelmi akció, amit a királlyal eszeltünk ki. Ezt meg kell értened, Kenna!
-Nem tudom felfogni, hogy tehetted ezt velem. Ezt akkor sem szabadott volna elhallgatnod előlem. Na, de most márteljesen mindegy, az viszont most számít, hogy Lola ehhez mit fog szólni. Abban a tudatban élt 18 évig, hogy ő a trónörökös! Szerinted mit fog ehhez szólni, mert szerintem ő sem fogja a hírt nyugodt szívvel fogadni. 
-Kérlek, engedd meg, hogy én mondhassam el neki, nem szeretne ő sem egy ilyen dolgot mástól hallani. Te pedig kérlek még ne szólj senkinek, holnapig várnunk kell. Azután magam mondom el Lolának és mindenki másnak a palotában.
-Megadom neked ezt a lehetőséget.Viszont valamit tudnod kell most, hogy ez kiderült. Lola várandós. Mégpedig Leontól, a lovászfiútól.
-Komolyan beszélsz? Lola terhes? De..... hogy tehette, és ha ez nem derült volna ki, ő úgy tudja, hogy királynő! Nem értem, hogy tehette.....
-Királynőm, ne hibáztasd most ezért, már teljesen mindegy, ha szavaid igazak, akkor ő csak egy udvarhölgy, akadálya, hogy ő és Leon.....
-Ő és Leon nem lesznek együtt, ezt most fejezd be kedvesem, elég legyen ebből. Nem azért neveltem őt 18 évig sajátomként, hogy egy lovászfiú karjai közé engedjem át. Ezt akár neki is megmondom, ha kell. Na, de kérlek most menj, szerintem neked és nekem is elég hír ez mára, kicsit pihennék, te is tégy így.

~~~~~~~~***~~~~~~~~

Korán keltem másnap reggel. Anyám utána egyből elmondta az igazat Lolának és mindenki másnak a birodalomban, de én akkor már messze jártam. Nem akartam látni Lola arcát, mikor ezt megtudja. Törökországba készültem, hogy elmondjam a szultánnak és a hercegnek, hogy kihez is fog valójában hozzámenni a leendő szultánjuk.....